Miért nem kell a rendes, a normális, az épeszű? Miért nem kell, aki nem a pénztárcádat nézi, hogy mikor viszed már el vásárolni, aki nem azt nézi, hogy milyen az autód és ugyan miért csak egy használt biciklid van? Miért nem jó, ha valaki szeret és megbecsül? Miért válogattok? Miért vacilálsz a normális és az őrült között? Mit tudsz kezdeni egy divatpicsával? Mire jó, ha nem tudsz vele beszélgetni? Hogy a kirakatba tedd? Megéri?
Megéri nektek eldobni a jót, aki rátok figyel és gondoskodik rólatok? Aki sosem hazudik, és elfogad olyannak, amilyen vagy? Aki képes alkalmazkodni és várni rád, amíg haza nem érsz? Akinek nem számít, hogy mennyi pénz van a bankszámládon, csak az, hogy vele legyél? Megéri egy idő után elhagyni azt, ami jó és igaz? Egy afférért? Egy ebédért? Egy kínos éjszakáért? Kíváncsiság miatt? Vagy azért mert hirtelen nem tudod mit akarsz és inkább elmenekülsz? Mert nem ismered saját magad? Megéri elmenni onnan, ahol otthon érezted magad és szeretetben voltál? Megéri feladni annyi évet és energiát, amit egy igazi, őszinte kapcsolatba tettél? Megéri inkább felvenni a nyúlcipőt és nem harcolni tovább? Mert egyszerűbb egy újat kezdeni, mint megjavítani azt, ami javítható. Mert egyszerűbb eltűnni egy szó nélkül, mint elmondani az igazat. Mert, ha mindezekért megéri elmenni onnan, ahol minden tökéletes volt, akkor számodra sosem volt igaz...akkor csak hazugságot adtál...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.