Apró dolgok-nagy világ

Bármilyen távolinak is tűnik most, vagy bármilyen hihetetlen, de ha megértél az életre, rájössz, hogy már nem a rossz fiúk érdekelnek, már nem az számít mennyire menő, mennyire jóképű és hogy mennyi más lány csorgatja utána a nyálát, míg te büszkén verheted a mellkasod, hogy igen, ő mégis az enyém!…

A költészet világnapjára, egyik nagy kedvencem: Juhász Gyula: Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtálemlékeimből lassan, elfakultarcképed a szívemben, elmosódotta vállaidnak íve, elsuhanta hangod és én nem mentem utánadaz élet egyre mélyebb erdejében.Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,ma már…

Tépelődés. Vívódás. Vágyni valami után, ami nem tudod merre jár, hol lehet. Hány méterre vagy mérföldre van az életedtől. Hogy bekopog e végre az ajtón, vagy egyszerűen csak elsuhan. Képes e még meglepni vagy egyszerűen csak ugyanolyan lesz, mint bármi más. Ha felkészültél ott lesz, azt kapod majd,…

És megint csak hódít és kábít és elkápráztat. Egyszerűen lenyűgöz. Ott áll az esőben, csurom vizesen és nem érdekli. Nem érdekli, hogy teljesen elázik...csak látni akar. Felhív és azt mondja, hogy nézz ki az ablakon. Megteszed. És ő ott áll. Kezében egy szál vörös rózsával és integet. És te csak…

Figyel rád. Törődik veled. Megért. Miért? Mert szeret. Nem csupán, mint egy embert, nem úgy, mint bárki mást. Szíve minden szeretetével szeret. Szerelmes. Nem létezik számára más, csak Te. És számodra is csak Ő. Ragaszkodik, de nem túlságosan. Meghagyja a teret számodra, a szabadságot, ami mellette…

Nézz jól mélyen a jövőd felé. Látsz e valakit? Valakit, aki vár, akinek fontos leszel benne? Nem egy időre...örökre...Látod? Igen? Akkor vigyázz rá, szeresd, óvd te is, ahogy ő teszi veled...és mi van, ha nem látsz senkit? Akkor reménykedj, reménykedj, hogy egyszer ott lesz...a távolból majd…