Figyel rád. Törődik veled. Megért. Miért? Mert szeret. Nem csupán, mint egy embert, nem úgy, mint bárki mást. Szíve minden szeretetével szeret. Szerelmes. Nem létezik számára más, csak Te. És számodra is csak Ő. Ragaszkodik, de nem túlságosan. Meghagyja a teret számodra, a szabadságot, ami mellette is kijár neked. Nem hoz szabályokat, nem szabja meg, hogy mikor mit csinálj. Nem láncol magához, de mégis érezteti, hogy fontos vagy a számára. Szeret, de ha kell elenged. Támogat, melletted van, mikor szükséged van rá, sosem hagy cserben és mindig melletted áll. Megvéd. Sosem ócsárol, mindig kedves és nem bánt meg. Ó, nem, ő sosem bántana meg, mert abba ő is belehalna. Őszinte, mert az fontos, de csak úgy finoman és "nem dúr bele a közepébe, most elmondja, hogy mi nem tetszik"...álmodban is vigyáz rád, ápol, ha beteg vagy és nem hagy magadra. Mert fontos vagy neki. Mert tudja, hogy te is megtennéd érte. Nem engedheted el, és ő nem engedhet el téged...mert összetartoztok, őszintén és igazán. És ez kell. Ez kell nekem is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.