Bármilyen távolinak is tűnik most, vagy bármilyen hihetetlen, de ha megértél az életre, rájössz, hogy már nem a rossz fiúk érdekelnek, már nem az számít mennyire menő, mennyire jóképű és hogy mennyi más lány csorgatja utána a nyálát, míg te büszkén verheted a mellkasod, hogy igen, ő mégis az enyém! Ez a típus egy bizonyos szavatossági idő után lejár, kimegy a "divatból" és bizony csak pislogni fog, hogy még mindig egyedül van és nem jutott el odáig, hogy bárkihez is kötődjön érzelmileg. Aztán te is megunod, mert nem képes felnőni, elköteleződni vagy épp komolyan venni. Mert nekünk már nem az kell, aki csupán elkápráztat, de nem figyel ránk. Egy idő után ez már kevés. Az kell, hogy ott legyen akkor is, amikor egyedül akarunk lenni, hogy kérje ki a véleményünket és ne csak a saját feje után menjen. Hogy értékeljen, bízzon és higgyen bennünk. Hogy észrevegye, ha megbántott és tudjon bocsánatot kérni. Engedje, hogy kitombold magad, ha úgy van és ne fülét-farkát behúzva meneküljön, mert ő erre nem kíváncsi. Értsen meg, figyeljen és legyen büszke arra, aki mellette vagy. Szeressen és legyen férfi, mert a nyüzüge, életképtelen, "menővagyokésmásmárnemisérdekel" típus lejárt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.