Tudod, nem te hiányzol, csak a tudat, hogy voltál. A boldogság hiányzik, ami általad újra visszatért az életembe. Az a felszabadult érzés hiányzik, amikor nyugodtan veszek levegőt és nincs gyomorgörcsöm, mert megnyugtat a tudat, hogy valaki vár rám otthon. Az az édes érzés hiányzik, amikor rám nézel és látom, hogy akarsz. A mosoly hiányzik, mikor újra találkozunk. A kézfogás, az ölelés, ami megmutatja, hogy a tiéd vagyok. Hiányzik, hogy hozzád bújhassak éjszaka, hogy szép álmokat kívánj. Az az érzés hiányzik, mikor minden nyugodt és békés körülöttem, amikor nem aggódom, hogy megint egyedül vagyok, mert kihasználtak és összetörték a szívem. A bizalom hiányzik, ami már soha nem tér vissza az életembe. A szerelem, a megbecsülés, az egymás féltése és óvása hiányzik. Mikor figyelsz arra, hogy ne fázzak meg odakint és gyönyörű szép napot kívánsz nekem. A csók érintése hiányzik az ajkamról és ahogy akkor átöleltél. Hiányzik a szemem csillogása, a mosoly az arcomról, a szívem dobbanása, mert elvették megint az érzést, amikor boldog voltam. Mert vakon megbíztam valakiben, aki azt ígérte, hogy szeret és együtt maradunk, aki elhitette velem, hogy számára én vagyok az új jövőkép. Hiányzik az az énem, aki egyedül is boldog volt, nélküled...Hiányoznak azok a napok, amikor még nem ismertelek...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.