HTML

 

Apró dolgok-nagy világ

Ezen az oldalon MINDEN írás, ahol nincs feltüntetve más szerző, a SAJÁTOM! Ha kitennéd bárhová, kérlek tüntesd fel a nevem, mert sok munkám van benne! Köszönöm és jó olvasást!

Címkék

akarat (2) álmok (1) bánat (1) bejegyzés (1) blog (3) boldog (1) boldogság (3) cél (1) élet (5) emberek (1) erő (1) érzelmek (1) érzések (1) eső (1) férfi (1) happy (1) happyness (1) harc (1) hit (3) igaz (1) jövő (2) Juhász Gyula (1) kapcsolat (2) költészet (1) lehetőség (1) love (1) mohóság (1) múlt (1) remény (5) rózsa (1) szavak (1) szerelem (6) szív (1) szomorúság (1) társ (2) tied (1) típus (1) vágy (1) várakozás (1) világ (1) weheartit (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Szindrana: hát ez az! :( (2012.09.24. 12:52) "I love you"...
  • babjakbetti: @encifinci: :) Köszi, örülök neki :) (2012.08.22. 16:38) Vágyak

A mai nap

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

2020.04.08. 17:24 babjakbetti

Harag

El kell engedned. Tovább kell lépned. Nem érdemel meg. - suttogták. Nem akartam, hogy eltűnj az életemből. Nem akartam, hogy vége legyen. Nem akartam elengedni azt, ami köztünk volt. Nem akartalak elfelejteni. Fájt minden lélegzetvétel, amit nélküled kellett vennem. Minden nap, amikor nem mondhattam el, hogy mi történt velem. A hiányod, amit csak én éreztem. A magány, ami körülölelt minden éjjel. A némaság, mert senki nem értette mi dúl bennem. A csend, ami folyton arra emlékeztetett, hogy már nem vagy itt.

Legjobban a düh fájt. A harag, ami teljesen felemésztett. A harag, amit nem tudtam hová tenni. Haragudtam az életre, magamra, az emberekre. Hibáztattam mindent és mindenkit. Az életet, mert elvett tőlem. Mert úgy éreztem bűntet. Nem tudtam, hogy mit tettem, mit rontottam el, amiért elvett tőlem. Haragudtam az emberekre, mert nem értették miért fájsz ennyire. Haragudtam rájuk, mert ők boldogok voltak, miközben az én életem darabjaira hullott szét. Haragudtam rájuk, mert számukra nem állt meg minden, mert mosolyogtak és azt akarták, hogy én is így tegyek. De én nem akartam, mert nem tudtam. És haragudtam magamra, mert hagytam, hogy elmenj. Mert lehet nem küzdöttem eléggé. Mert nem tudtam mit rontottam el. Mert magamat hibáztattam mindenért. Aztán rájöttem valamire. Nem magamra, és nem is az emberekre kell haragudnom, hanem rád. Hisz te rontottál el mindent, te dobtad el az életünket, te nem mondtál semmit. Miattad lettem magányos, miattad omlott össze az életem. Mert én építettem rád, én hittem benned. De hiába! Te nem voltál fer, te nem voltál őszinte, és te tettél tönkre mindent! Mert én ott voltam, én mindvégig akartalak és küzdöttem kettőnkért! Te nem akartad! Miattad lett vége...és lehet itt az ideje, hogy ennek örüljek...

 

elenged.jpg

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://bigword.blog.hu/api/trackback/id/tr815591690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása