Mert amíg te egy szó nélkül tovább léptél, addig nekem meghasadt a szívem. Amíg te eltűntél, én végig csak téged kerestelek. Amíg nem tudtam rólad semmit, azt kívántam bár itt lennél velem. Amíg te másokkal vígadoztál, én újra és újra próbáltam összetenni magam. Amíg te nyugodtan aludtál, én csak forgolódtam és bámultam a sötétséget. Amíg te nem gondoltál rám, én mindenkiben téged kerestelek.
Amíg te nem tudtad, hogy mit vesztettél, én minden egyes nap azzal küzdöttem, hogy elfelejtsem a tökéletesnek hitt élteünket. Mert én tényleg azt hittem...
Minden könnycsepp érted volt. Minden elcsuklott mondatom, a visszafolytott fájdalmam volt. Minden egyes nap, csak az életünk pörgött le a szemem előtt. Nekem volt mit vesztenem. Hisz te voltál a minden. Mondd, mégis hogy tudnék ezen tovább lépni? Kérlek taníts meg rá, mert úgy látom, neked nagyon is sikerült...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.