Megfosztottál attól, amiben annyira bíztam és hittem. Megfosztottál mindentől, amiről azt hittem, hogy igaz. Elvetted az életet, amit kettőnkről álmodtunk meg. Elvetted az emlékeimet, kiszakítottál abból, amit az életemnek hittem. Az életünknek.
Azt hittem végre célt értem. Megtaláltalak. Hogy a sok rossz után, végre megkaptam azt a jót, amit tényleg megérdemlek. De nem. Te meghátráltál. Kiléptél. Nem akartál többé. Se engem, se az életünket. Olyan gyorsan és sebesen léptél ki az életemből, mintha nem is lettél volna. Facsartál egyet a szívemen, eldobtad és többé már vissza se néztél rá. Nem kellett, pedig a tiéd volt. Nem akartad, pedig neked adtam. Egyszerűen túlléptél rajta, mintha soha nem is léteztünk volna együtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.