Emlékszem az első találkozásunkra. Emlékszem, nagyon kedveltelek. Emlékszem, hogy bármi áron azt akartam, hogy észrevegyél. Akartam, hogy a közelemben légy, hogy együtt legyünk. Meg akartalak ismerni. Emlékszem, hogy te is. Emlékszem, hogy mindennél jobban akartuk egymást. Legalábbis az egyikünk biztosan....
Emlékszem a varázsra, ami körülvett. Arra,hogy minden szép volt, hogy minden elérhetővé vált. Emlékszem arra a lányra, aki életében először szerelmes volt. Akit semmi nem tántorított el ettől. Aki kitartóan végigküzdött minden akadályt. Akit nem érdekeltek mások. Aki csak azért az egyetlenért élt. Emlékszem, milyen szép volt...
Emlékszem a tervekre, az álmokra...hogy mindent együtt akartunk. Emlékszem, hogy én jobban...
Emlékszem a harcokra...amiket egyedül vívtam...az álmokra, melyeket már egyedül álmodtam...
Emlékszem, hogy minden nagyon jó volt...emlékszem a lányra, aki többet akart...és arra is emlékszem, hogy Te elmentél...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.