Miért is kellene mindenben passzolnotok? Baj az, ha ő spontán, te meg előre szereted megtervezni a napjaidat? Vagy miért kellene neki is rendmániás őrültnek lennie? Esetleg, ha nem ugyanazokat a filmeket szeretitek? Mi van ha téged kiráz a hideg már attól a szótól, hogy "horror film", és őt nem? Hát akkor majd ő megszeretteti veled, hisz mi lehet jobb, ha a karjaiban bújhatsz el egy ijesztő jelenetnél? Aztán persze megmutatod te, hogy mire jók a romantikus filmek, mert néha olyan is kell. Ez már csak így megy, ő ad, mutat valamit és te viszonzod. Kompromisszumok. Így működik.
Mert miért kellene mind a kettőtöknek egyformának lenni? Hisz a mágnes is az ellenkező oldalt vonzza, teljes taszítást produkál a hasonló a hasonlóval. Unalmas, megszokott és kicsit sem izgalmas. Lehet, hogy az elején ez így tökéletes és kényelmes, de mi lesz utána? Mi lesz, ha elmúlik a tökéletes harmónia bája? Kellenek az ellentétek, kell, hogy valaki megismertessen azzal, ami teljesen nem te vagy; mert kisülhet belőle valami új. Nyitottnak kell lenned rá, nem tiltakozni és csapkodni, hogy neked ez nem kell, mert nem te vagy és nem passzol hozzád. Be kell fogadni, el kell fogadni, meg kell merni ismerni, nem ott hagyni az életed egyik olyan sarkában, ahová sosem nézel...mert lehet, hogy te is egy pozitív mágnes vagy, aki tökéletesen összeillik egy negatív oldallal...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.