Mi célod vele? Hagyd, had menjen. Ha menni akar, miért fognád vissza? Az ő élete, had csinálja, amit akar. Ha megbánja, az meg már nem a te dolgod lesz, mert te már rég elengedted. És onnantól kezdve érdektelenné válik a szemedben. Elment. Hát kész, vége, leírtad. Továbbléptél és már nem tud fájni. És miért is fájna? Megéri bárki miatt is kínozni magad? Nem, dehogy éri. Csak ezt még az első percekben mi magunk sem tudjuk, azt hisszük elvesztünk, hogy soha többé nem lesz már jó semmi. Aztán rájövünk, hogy dehogynem, sőt, sokkal jobb lesz. Mert kiirtottál egy nem kívánatos vírust az életedből. És végre rájöttél, hogy nincs szükséged gyökér alakokra, akik valahol fél úton a gerincüket is elvesztették. Az ilyenekre meg végképp semmi szükség, szóval semmi sírás és jajveszélykelés, mert tudod: jobb mindig van, és ami rád vár, az előbb-utóbb úgy is utolér.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.