Apró dolgok-nagy világ

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amikor tudom, hogy valami iszonyat rossz dolog fog velem történni és felkészülök rá, akkor valahogy nem fáj annyira. Persze ezekre nem lehet előre számítani, csak, ha tudod, hogy már az elején valami rosszba kezdtél bele. Így voltam most is ezzel. Tudtam, sőt biztos voltam benne, hogy az élet egy újabb próbatétel elé állított, és hogy én megint a rossz utat választottam. Nem tévedtem. De azért meglepődtem, mert még mindig képes vagyok rá. Olyan ez, mint mikor tudod, hogy vasárnaponként a boltok csak délig vannak nyitva, de te mindig délután indulsz el bevásárolni. Az egész egy buta, berögzött szokás, amitől nem tudsz szabadulni. Pontosabban tudnál, csak nem akarsz. De aztán rájössz arra, hogy ez így nem lesz jó, csak felesleges köröket rósz és semmi eredménye nincs, így hát erőt veszel magadon és felhagysz a rossz szokásoddal. Új útra lépsz. 

Elterveztem. Megvalósítom. Nem sírok többet olyan dolgok után, amikről tudom, hogy nem tartozhatnak bele az életembe. Ami fájt, elmúlt. Ami valaha is bántott, már sosem fog bántani. Mert nem hagyom. Erősebb és okosabb vagyok annál, hogy saját magamnak ártsak, hogy a saját életemet nehezítsem holmi ostoba hibákkal. Azt hiszem végre tele lett az a félig üres pohár...nem fér már bele több, és végleg felálltam a padlóról, mert az nem nekem való. És ezt mások is észre fogják venni, gondoskodom róla! 

Szóval itt vannak az álmok, a tervek, az inspiráló idegenek. Az új mindig jó vagy jobb. A hit segít és megerősít. Hinned kell abban, hogy amit csinálsz, az a jó. Követhetsz el közben hibákat - és fogsz is -, de ne hagyd, hogy elítéljenek miatta. Vagy tudod mit, hagyd csak; hisz, ha valaki elítél miattuk, akkor valószínűleg ő sosem hibázott és már is találkoztál az első tökéletes emberrel, vagy csupán arról van szó, hogy nem a megfelelő emberekkel veszed körbe magad. Mert, aki szeret, az majd úgy is megért. Ha meg nem, akkor nem szeret eléggé...és neked ilyenekre nincs szükséged. Hidd el, a megfelelő ember mindig ott lesz a közeledben, az akire éppen szükséged van. És ha nincs senki? Akkor sem vesztettél semmit, egyedül is képes lehetsz véghez vinni mindent; nehéz lesz, de sikerülni fog és megéri majd, mert a végén kijelentheted, hogy "Látjátok sikerült, megmutattam magamnak és nektek is, hogy több vagyok annál, mint amilyennek hisztek!" 

És amit egész életemben utáltam: úgy alkottak véleményt, hogy szemernyit sem tudtak az életemről, rólam...csak morzsákat, és az nem elég, az nagyon kevés ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak. De lehet az én hibám, mert soha, senkit nem engedek elég közel ahhoz, hogy megismerje a teljes lényem. Mert akármikor egy kicsivel többet adtam, rögtön megbántottak vagy épp nem figyeltek oda; és így nem éri meg...