Nem éri meg. Semmi sem éri meg a szenvedést. Hogy harcolsz valamiért, aztán semmi. Persze harc nélkül még jobban nem éri meg, de legalább megóv a fájdalomtól, a bukástól. Mert bár sikerülhet, de az nagyon ritka. Az ember általában elbukik, pláne, ha nagyon akar valamit....legalábbis szerintem, az én világomban...
Töröld ki a piócákat az életedből, azokat, akik csak lehúznak és minden egyes nap 0%-al indítasz miattuk. Nem kellenek, felejtsd el őket. Ha egyedül leszel, akkor egyedül, mert még mindig jobb, mint olyanokkal lenni, akiket őszintén az sem érdekel, hogy élsz e vagy sem...mert tudod: nekik csak saját maguk a fontos, senki más. Önző dolog. De ez van. Ilyen az emberek többsége. És ezen már meglepődni sem szabad...
És, ami a legfontosabb (amit betartani ér!): SOHA NE NÉZZ VISSZA! Mindig csak előre, ne érdekeljen mi volt a múltban, ne érdekeljenek a megválaszolatlan kérdések...mert hidd el, attól neked nem lesz jobb, sőt, talán rosszabb lenne...haladj, de csak előre. Mert mindez csak hátráltatna, tégy rá magasról, ne is érdekeljen...csak menj tovább és ne hagyd senkinek, hogy ebben megakadályozzon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.