Optimizmus. Pozitív hozzáállás. "Nevetek magamon, nem pedig elkenődök, ha valamit elrontok." Igen, így is hozzá lehet állni a dolgokhoz. Lényegében, így kellene és mostanában mindenhonnan ezt halljuk. Sose kenődj el, ne légy szomorú, ne idegeskedj feleslegesen, mert bevonzod a negatív dolgokat. Igen ám, de azt miért nem tanítják meg, hogy hogy kell ezt az egészet elkezdeni? Mert mi van, ha egész életemben negatív ember voltam, vagy pesszimista, vagy egyszerűen csak hitetlen, ha úgy gondoltam, hogy minden jó csak másokkal történhet meg, és az sosem én leszek. Egy ilyen ember, akarom mondani: egy ilyen felfogású ember, hogy váljon hirtelen pozitívvá?! Fokozatosan, persze, mert itt is vannak lépcsőfokok, és a végén majd eljutunk a csúcsra, amikor már nem látunk semmi mást, csak bizalmat az élet iránt. Na, de addig? Belekezdünk persze, megpróbálunk csak a jóra gondolni, hogy csak az fog megtörténni velünk, amit akarunk, amiben hiszünk és nem rágjuk felesleges dolgokon magunkat. Aztán jön egy bukkanó...és mivel sosem voltunk igazán optimisták, visszaesünk a jól kiásott pesszimista medrünkbe. És így folytatódik a kör: egyszer fent, egyszer lent. De talán megtörténik majd, hogy eléggé fejlettek leszünk ahhoz, hogy elérjük a célt: csak pozitívan! Mert ez segít, és tényleg működik, csak erősnek kell lenni hozzá, nem szabad visszaesni, vagy ha mégis, hát újra meg újra meg kell próbálnunk...mert akkor talán szerencsénk lesz és végleg kiűzzük a negatív dolgokat az életünkből...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.