Debrecen. Pezseg. Pörög. Felüdít. Sosem áll meg. Egy teljesen más világ. Imádom. Mikor már azt hiszem teljesen berozsdásodtam, Debrecen megmutatja, hogy ő ezt nem engedheti, és máris zajlik az élet. Persze ehhez hozzátartozik nagyban a társaság, a barátok, az ismeretlen ismerősök. Itt mindig történik valami. Valami jó. Valami rossz. Nincs nyugi. Nincs megállás. Valamit mindig tud nyújtani ez a város. Még a panelrengetegeket is imádom. Talán, mert nem bennük nőttem fel. Egy igazi városlakó biztosan utálja és elmenekülne kevésbé kisebb "egérlyukba". 

Nem tudom megunni a főtér szökőkútjainak csobogását, a Békás tó különc varázsát, ahová nap, mint nap egyetemisták látogatnak ki. Csodálom az összes egyetem különböző épületeit, mind más, mindben van valami megfoghatatlan szépség és múlt. 

Nem unom meg. Nem tudom megunni. Még, ha nem is tökéletes, én pont így szeretem.