Ne akarj mindenáron valakit! Csak azt, hogy ő akarjon. Ne mutasd ki, hogy mit érzel, még akkor sem, ha tudod, hogy csak ez az egy esélyed van! Nem! Esélyekből több millió akad, de még ez sem jelenti azt, hogy el kell őket játszanod. Maradj távolságtartó. Maradj rideg. Nem kell feltétlenül tudnia, hogy mit érzel, már, ha egyáltalán érzel valamit. Ha torkod szakadtából ordítanád, ha szíved minden szeretetével szeretnéd, akkor se tedd, csak hallgass. Várj. Mert, amit neked szántak, az úgyis a tiéd lesz. Mindegy hány bukkanón akad fenn, hányszor téveszt utat, mert, ha rád vár, akkor előbb utóbb úgyis elér. Persze nem kell a teljes némaságba burkolózni, tehetsz lépéseket, de csak parányiakat, hagyd, hogy ő tegye meg a mérföldköveket. Hagyd, hogy ő teperjen. Hogy őt kínozza a tudatlanság, hagyd, hogy ő gondoljon többet rád. Neked csak éppen annyit kell tenned, hogy tudja, van esélye, de azért még sokat kell tennie, hogy elérjen a szívedig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.