Szükséged van valakire? Nézz szét. Emberek millió vesznek körül, csak a megfelelőt kell megtalálnod. Attól függ, épp mire van szükséged. És, ha meguntad? Ha meguntad, hogy megismersz valakit, aztán csalódsz benne? Akkor már nem vágysz semmi újra...akkor már csak abban reménykedsz, hogy talán majd jön az az egy, aki már nem okoz több csalódást, aki megvéd ezektől. És amíg várod ezt az egyet, addig megpróbálsz megszabadulni azoktól, akik annyi csalódást okoztak. És kiderül, hogy nem tudsz. Nem sikerül. Miért? Mert valami láthatatlan szál összeköt benneteket. Ki tudja, talán az emlékek...és mindegy, hogy mit követtek el ellened, ott maradnak az életedben, valamilyen formában, mert az emlékek folyton rájuk fognak emlékeztetni. Nem számít mennyire szakítanál velük, hogy mennyire nem akarod már azokat a kapcsolatokat, mindig ott lesznek benned, mert az ember nem dobhatja csak úgy el az emlékeit; megszabadulhatsz az embertől, aki okozta őket, de sosem válhatsz el tőlük. Mert benned vannak, megélted őket, megsebeztek...és amíg ezek a sebek be nem gyógyulnak teljesen, addig veled is maradnak...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.