A torkodban dobog a szíved. Mintha valami fojtogatna...nem kapsz levegőt, csak nagyon nehezen, mintha valami elakadt volna. Aludni sem hagy, csak forgolódsz esténként az ágyadban és a gondolataiddal küzdesz. Mert hiába is próbálod, egyszerűen nem tudod kikapcsolni az agyad. Nem megy. Rád zúdul minden, próbálod elhesegetni a fárasztó, tépelődő képeket, de mindig visszajönnek, szinte kapaszkodnak. Egyre hevesebben ver a szíved, álmaidban is csak őt látod, nem szűnik, nem tud megszűnni. De miért is akarsz harcolni ellene?
Ott van mindenütt, és ott vagy számára te is. Talán csak egy kis levegőre volt szükséged, talán csak féltél attól, hogy a mindeneddé válik...de már nem kell, mert ő ott van melletted és biztosít afelől, hogy nyugodt légy, mert mindig is ott lesz. Nem kell rémálmokból egyedül felriadnod és kutatni, hogy vajon ott van e még az ágy másik oldalán; mert ott van és ott is lesz! Erről biztosított. Mert szeret. És csak téged. Nincs több kétely, nincs több rémálom, nincsenek gyanús gondolatok...csak ketten vagytok, egy világban, egymás mellett....örökké :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.