Hisztizhetsz. Ordíthatsz. Kiakadhatsz. Megteheted. Mert nő vagy. Mert nekünk vannak ilyen dilijeink. Képesek vagyunk felkapni a vizet apróságokon, duzzogni órákon keresztül, majd hirtelen megbocsátani. És, aki szeret, az mind elviseli. Mert tudja, hogy ilyen vagy. És ezért nem hibáztat. Elfogad. Mert milyen lenne zűrzavarok, értetlenkedések nélkül egy kapcsolat? Milyen lenne, ha mindenre rámondanánk azt, hogy "oké", és mindenre gond nélkül rábólintanánk? Túl egyszerű lenne, sőt, unalmas, vontatott, és egyáltalán nem színes. Kellenek a női makacsságok, az értelmetlen viták, hogy aztán boldogan kibékülhessünk, mert tudjuk mindketten, hogy még, ha hülyén is viselkedünk, így vagyunk jók, ezt szeretjük a másikban, mert elfogadtuk. Apró dilik, női szeszélyek, a férfiak "elfelejtekmindentmemóriája" nélkül, olyan lenne egy kapcsolat, mint a sivatag. Üres, kiégett és kicsit sem veszélyes. Kellenek a veszélyek, a viták, mert nem létezik tökéletes harmónia...ez teszi azzá, hogy van benne hiba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.