Apró dolgok-nagy világ

Üres vagyok. Üresen sétálok végig a napsütötte utcákon. Nem jelent már semmit. Nem érzem a napfény boldogító melegét. Nem látom a boldogságot. Nem látom a célt. Üres lett minden. Megfakult minden. Már nem tudom megtalálni a kis dolgokban a szépséget. Nem látom meg a jót. Csupán céltalanul bolyongok…

Már tudom, hogy nem szerettél. Tudom, hogy nem szerelem volt az, amit felém közöltél. Talán csak egy vágy. Egy múló akarat. Talán csak meg akartad tapasztalni, milyen az, ha van melletted valaki. Csak játszani akartál. Nem szeretni. Nem kellettem eléggé. Mert nem akartál. Nem akartad. Nem akartad…

Telnek a napok, levetett emlékek fátylát viselem. Újabb éjszaka, újabb megpróbáltatás. Túl élem a nappalt, a délutánt, mosolyogva fordulok az emberek felé, mintha nem fájna semmi. Mintha nem tettek volna tönkre. Mintha nem bántottál volna. Mosolyogva élem túl. És azt hiszik jól vagyok... Hazaérek…

El kell, hogy engedjelek. Nem mehet így tovább. Nem akarok folyton rád gondolni. Nem akarok folyton arra gondolni, hogy neked már csak egy múló pillanat sem vagyok. Egy megfakult emlék, talán még annyi sem. Csupán egy homály a múltból, ami időzött nálad, aztán tovatűnt. Voltam én fény, ami…